A Káli-medence a Balaton-felvidék egyik legjellegzetesebb vidéke, ahol a földtörténeti régmúltban lezajló folyamatok hatására kialakult kőtengerhez legalább egyszer érdemes elutazni.  A látvány mindenkiben felveti a kérdést: hogyan kerültek ide ezek a sziklák?

A Káli-medence a Balaton-felvidék alacsonyabb fekvésű medencéi közé tartozik, délről paleozóos hegységroncsok exhumált, vörös homokkővonulatai (Küszöb-orra, Pál-hegy), északról mezozóos mészkőből álló sasbércek és fennsíkmaradványok, nyugaton pedig bazaltvulkánok veszik körül. A fennsíkmaradványok térszíni egyenetlenségeit löszös üledékek töltik ki, a sasbérceket dolomit és mészkő építi fel, a vulkáni kúpok, tanúhegyek és lávatakarók (Boncos-tető, Hegyestű, Kopasz-hegy, Tóti-hegy) bazaltból és bazalttufából állnak. A medence domborzata gyengén tagolt, a széles medencelapályok időszakos vízhatás következtében váltakozóan vizenyősek, és a lefolyástalan talpakon kis tavak sorakoznak (Kornyi-tó, Korcsi-tó, Kódis-tó, Kis-Kornyi-tó).

Kialakulásának története. A mintegy 12–5 millió évvel ezelőtt itt hullámzó pannóniai beltenger partszegélyét a földtörténeti óidő kőzetei, permi kvarc homokkő és kvarcporfír alkotta. A tenger hullámai kimosták a kőzetekből a kvarcrészecskéket, s így a partokon magas, vastag homokréteg halmozódott fel. Később ezt a vulkáni működés során kiömlő láva megkeményítette, s így a homokos, pannon rétegeket megóvta a pusztulástól. Ott, ahol a felszínt nem védte a vulkáni bazalt, a szél fokozatosan kimélyítette a területeket. Így a vulkáni kitörést követően tulajdonképpen a szél alakító munkája következtében emelkedtek ki a gyönyörű bazalthegyek (pl. Hegyestű) és süllyedtek le a medencék. A vulkanikus működés utóhatásaként a medencében kovatartalmú források, hévizek törtek fel, amely átitatva a homokot, azt kővé „olvasztották”, így a medence szélein feltörő forrásoknál hatalmas „kőmezők” keletkeztek. A kőzetmozgások következtében a kőrétegek összetöredeztek, elmozdultak, majd a felszíni erők, (szél, víz, hó, fagy) pusztító munkája során a széttöredezett hatalmas kődarabok a felszínre kerültek. Így jött létre a földtani kuriózumnak számító kőtenger, amely Szentbékkálla, Kővágóörs és Salföld mellett található.  A hajdan nagyobb kiterjedésű, de az évszázadok folyamán malomkőfaragásra felhasogatott kőtengerek maradványai Európa-szerte híres geológiai értékek.

A táj mindig a természeti és társadalmi folyamatok, hatások együttes eredménye. A Káli-medence településeinek lélekszáma rohamos ütemben fogy, a környező települések őslakosságát egyre inkább kiszorítják a nyaralóépületek. Nemcsak a táj, hanem a központja is hétvégi településsé alakul át. A csodálatos természeti környezetből a hátrányos társadalmi helyzet miatt költöznek el az emberek. Az egykor virágzó szőlőhegyeken mind több a parlag, a gondozatlan ház, az elhagyott szőlő és gyümölcsös. A birtokok elvadulnak, megjelennek a gazok, a cserjék, majd az akácosok és végül a parcella múltjára már csak a régi kőkerítések, vagy néhány elvadult szőlőszár utal. Megindul a természetközelivé válás.