A Duna Európa második leghosszabb folyója. A Fekete-erdőben ered, majd 10 országon halad keresztül, míg végül egyesül a Fekete-tengerrel. A 2850 km hosszú út alatt különböző éghajlatú és vízrajzú területeken folyik keresztül, s változatos élővilágnak biztosít megélhetést.

A Duna a Németországban található Fekete-erdőben ered. Két patak, a Brigach és a Breg összefolyásával Donaueschingennél indul útnak. A város a 18. század eleje óta a Fürstenberg hercegek székhelye. 1772-ben kezdték építeni azt a kastélyt, amelynek parkjában díszes kút jelöli a Duna forrását.

A folyó ókori neve latinul Danuvius, görögül Isztrosz, illetve Danuviusz. A Duna mai nevei az összes Duna-menti országban ebből az ókori névből származnak. A nyelvészek azonban az iráni dana szót látják benne, amely nemes egyszerűséggel folyót jelent

A Duna nemzetközi hajózási útvonal, vízi energiahordozó és turisztikai célpont egyben. Hazánkban két nemzeti park is védi természetes élőhelyként: a Duna-Ipoly és a Duna-Dráva Nemzeti Park.

A Duna a pliocén korban kezdett kialakulni, amikor a Nyugati-Alpok vizein táplálkozó Ős-Duna a Bajor-medence feltöltése után megkezdte útját. Vízgyűjtőterülete egykor jóval nagyobb volt a mainál, amire bizonyíték a sok kiszáradt völgy a Sváb-Alpok déli vonulatain. Az azóta kialakult mélyebben fekvő Rajna a Duna forrásterületéről nagy mennyiségi vizet szállított és szállít ma is el, de mivel a hegység nagy része mészkőből áll, a számtalan földalatti búvópatak a vizet leginkább a Rajna felé szállítja a Duna forrásterületéről. Az ún. „Dunai Víznyelőbe” ömlő víz többsége a Rajnába torkollik, csak a maradék halad a Duna felé. Mivel a lefolyó hatalmas vízmennyiség lassan, de biztosan koptatja a mészkövet, a geológusok szerint a Duna legfelső folyása egy nap teljesen eltűnik, és minden vizét a Rajna gyűjti majd be. A Duna alsóbb szakaszai a medencék folyamatos feltöltésével jöttek létre. A pliocén végén a Duna már elérte a Kisalföldet, de ekkor még észak-dél irányban folyt. Csak a pleisztocén időszakban alakult ki a mai folyásirány, amely végül a Fekete-tengernél ér véget. A holocén során a folyó az Al-Duna és a Duna-delta kialakítását végezte. A folyó hosszú útja végén a Fekete-tengerbe ömlik, és deltatorkolata még most is minden évben öt métert vesz el a tengertől, ahogy a szárazföldi hordalékát lerakja.