Bora Bora maga a földi paradicsom, az álomszerű béke szigete, amely Francia-Polinézia szívében, a Társaság-szigetek szélcsendes szigetcsoportjának tagja. Ezt a vakító fehér tengerpartokkal szegélyezett trópusi szigetet egy gyönyörű kék lagúna teszi még elbűvölőbbé.

Bora Bora 3 millió évvel ezelőtt hatalmas vulkánként emelkedett ki a tengerből, amit az idők során korallszegély nőtt körül. Az óceáni kéreg kihűlését követően a vulkán süllyedni kezdett, az egyre növekvő korallzátony pedig körbe zárta a lagúnát és a szigetet. Ez a folyamat végül a sziget eltűnését fogja eredményezni, s csak az atoll, azaz egy korallzátonnyal körülvett lagúna marad majd hátra.

A korallszigetgyűrűt a helyiek motusnak nevezik, aminek csak egyetlen hajózható bejárata van. A nagyobb sziget mellet két kisebb sziget is kialakult, Toopuaiti és Toopua, amelyek a lepusztult vulkáni kráter maradványai.

Bora Borát kb. 1100  évvel ezelőtt a polinéziaiak hódították meg és számos ősi templomot építettek rajta. Az első európai, Jacob Roggeveen holland felfedező 1722-ben érkezett a szigetre. 1769-ben James Cook kapitány tévedt ide, s feljegyzéseiben Bola Bolának („elsőszülött”) nevezte. Az első európai telepes James Connor, a Matilda nevű brit bálnavadászhajó 1792-es hajótörésének egyik túlélője volt. Feleségül vett egy bennszülött nőt, és a sziget legdélibb pontján telepedett le, amelyet Matilda Pointnak (ma Matira Point) keresztelt el.  A sziget 1895 óta Francia Polinézia része. 

Bora Borát 1928-ban elözönlötték az amerikai filmesek, hogy elkészítsék a Tabu című némafilmet, amely agy tahiti gyöngyhalász tragikus szerelméről szól. A II. világháború idején négy évig 6000 fős légi és tengerészeti bázist tartottak fenn. Az ebben az időben Motu Muténál épült leszállópálya része annak a korszerű repülőtérnek, ahonnan csónakkal szállítják a turistákat a lagúnán keresztül Vatapéba, a központi településre.

Az első kép a Google Earth program segítségével készült.