Az első világháború után az Oszmán Birodalmat felosztották Oroszország, Franciaország és Anglia között, s a figyelem a moszuli tartományra irányult.

Moszul. Miután az első világháborúban az Oszmán Birodalom vereséget szenvedett és kapitulált, 1918. október 30-án fegyverszüneti egyezményt írtak alá az oszmán területek felosztásáról. Az oroszoknak Örményország és Kurdisztán északi területeit szánták, a franciák Szíriát és Moszul környékét, Nagy-Britannia pedig Mezopotámiát és a tőle délre eső területeket kapta meg. Azonban az Oroszországban kirobbanó októberi forradalom elsöpörte a cári rendszert, és így Oroszország kilépett az egyezményből.  A franciák és az angolok is az övezetük újbóli felosztására kényszerültek, mivel később az amerikaiak is igényt tartottak a beleszólásra. A legvitatottabb térség a moszuli tartomány, amely megegyezik a mai iraki kurd területekkel, s itt találhatók a világ leggazdagabb olajmezői. A britek gyorsan elfoglalták Moszult, miután csellel visszavették a franciáktól. A tartomány a kurdok szimbólumává vált, hiszen ez a terület akkoriban a világ legégetőbb politikai küzdelmeinek tárgya lett, s maguk a kurdok, mint jogos tulajdonosok, semmilyen beleszólással nem bírtak.

1918-20 között a szultán hatalma megingott. A kurdoknak ez lett volna a legalkalmasabb történelmi pillanat arra, hogy az önállóságot megszerezzék Kurdisztánban, azonban a kurd vezetők képtelenek voltak kihasználni a helyzetet. 1920. augusztus 10-én az oszmán kormány aláírta a sèvres-i békeszerződést a győztes hatalmakkal, de ez igazából soha nem lépett hatályba.

1923-ban a republikánus ifjútörökök győzelmet arattak a szultán felett, s kikiáltották a Török Köztársaságot. Megkötötték a lausanne-i szerződést, amely a sèvres-i helyett lépett életbe. Ebben a Török Köztársaság lemondott sok szigetről és távoli területekről a győztes hatalmak javára, s cserébe a győztes hatalmak nem hozták szóba a sèvres-i szerződésben említett kurd vonatkozású kérdéseket.

Önálló kurd állam? A kérdésről formálisan a Népszövetség Tanácsának és Nagy-Britanniának, mint mandátummal bíró hatalomnak kellett döntenie. Nagy-Britannia célja az olajban gazdag kurd területek birtoklása lett, ezért szándékosan nyitva hagyta a kurd állam létrehozásáról szóló vitát és a moszuli kérdés. Nyomást gyakoroltak az általuk létrehozott új iraki kormányra és a kurdokra, mert maguknak akarták az olajban gazdag és stratégiailag fontos mezopotámiai terülteket. A brit érdek azt kívánta, hogy a kurdoknak ne legyen önálló államuk, mert szerintük a kurdok nem hosszú partnerként viselkednek, ezért végül 1925-ben a moszuli tartományt az iraki államhoz csatolták. 1930-ban az angolok elismerték Irak önállóságát, és 1932-ben felvették a Népszövetség tagjai közé.

A kurd „trianon”. 1932 után már nem esett szó többé egy önálló kurd állam létrehozásáról. A kurdok végleg elvesztették minden reményüket. Négy ország között osztották fel őket: Törökország, Irak, Irán és Szíria között. Szomorú sorsuk ellen véres felkeléseket indítottak, azonban most még kegyetlenebb módon bántak el velük. Míg korábban csak egyetlen hatalom ellen harcoltak, most négy állam ellen kellett küzdeniük. Végleg megpecsételődött a sorsuk, a kurd nép négy részre szakadt.

A kurdok helyzetéről a továbbiakban országonként kell beszélni, hiszen a sorsuk minden államban másként alakult.