A kurdok a világ legnagyobb kisebbsége, melynek nincs önálló állama.  Irak, Irán, Szíria és Törökország területén harcolnak függetlenségükért.

Kurdisztán népe. A mai napig a kurdok lélekszámáról nincsenek pontos adatok.  Ennek legegyszerűbb oka az, hogy Irak, Irán, Szíria és Törökország nem ismeri el a határaikon belül élő etnikai, vallási, vagy nyelvi kisebbségek többségét. Gyakran a nemzeti egység megvalósítására hivatkozva nem tesznek különbséget a különböző csoportok között, illetve eltitkolják a népszámlálási adatokat. A hiányosságok ellenére reálisan az mondható, hogy ma közel 30 millió kurd él a világon, Kurdisztán területén, az említett négy országban.

De kik is ők? És honnan jöttek?  A kurdok eredete a kurdológiai kutatások egyik legrejtélyesebb kérdése.  A vélemények eltérnek, hol arab származásúaknak tekintették a kurdokat, hol hegyi törököknek, akik áttértek a törökről egy iráni nyelvre, mások pedig a perzsa nyelv egyik nyelvjárását beszélő csoportnak vélik őket. Számos kutató foglakozott a kérdéssel, s számos elmélet látott napvilágot. Azonban, hogy melyik a leghelytállóbb, még ma is vitatott.

J. D. Michaelis göttingeni teológus a 18. században élt, és minden valószínűség szerint ő volt a világ első kurdológusa. Nézete szerint a kurd nyelv a sémi nyelvek csoportjába sorolható, s a kurdok rokonságban állnak a szírekkel.

M. Garzoni dominikai pap az 1787-ben kiadott könyvében (A kurd nyelv nyelvtana és szókincse) perzsa rokonságra utalt, s ezzel a kurdoknak a médektől való származását helyezte előtérbe. Elmélete máig a legnépszerűbb a kurdok körében.

A médektől való származás elmélete Vlagyimir Minorszkij (1877–1966) orosz orientalista és kurdológus által vált megalapozottá. A kurdológiát tudományos alapokra helyezte, tanulmányokat írt a kurdokról, s összegyűjtötte a kurd nemzeti kultúra anyagait is. Véleménye szerint a kurdok Kelet-Iránból vándoroltak nyugat felé, és az ott lakó népekkel keveredve felvették az egyik ilyen nép nevét, mint például a karduchokét. Az elmélet mellet a névhasonlóság és a földrajzi közelség szól, azonban ez sem egyértelmű, mivel a karduchokról semmilyen nyelvi és egyéb történelmi emlék sem maradt fenn, amit a kurdokéval össze lehetne hasonlítani.

Még egy példa a sok közül N. J. Marr orosz orientalista nézete. Szerinte a kurdok Kis-Ázsia őslakói, akárcsak a khaldik, a grúzok és az örmények, és nem vándoroltak ide. Ezt azzal magyarázza, hogy a kurdok szokásai sok szempontból hasonlítanak az említett népekéhez, és a yazidi vallás gyökerei, amely a kurdok ősi hite, megtalálható az örményeknél, illetve nagyon hasonlít a grúz vallási élethez is. Tehát Marr szerint a kurd nyelv az őslakók nyelve és nem indoeurópai eredetű.

Összegzésként elmondható, hogy a ma kurdok által lakott területeken évezredek óta emberek élnek, történelmi források és kutatások tanúskodnak arról, hogy a térségben már az emberiség kezdete óta folynak a különböző történelmi események, mint népvándorlások és háborúk, s civilizációk születtek és tűntek el. A kurd nyelv az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágához tartozik, melynek számos dialektusa alakult ki. A népvándorlások során az őslakók és a bevándorlók keveredése következtében megszületett egy népcsoport, amely felvette valamelyik beolvadó népcsoport nevét vagy akár nyelvét is, s az idők folyamán más elemek is keveredtek közéjük.

A felhasznált kép a Google Earth programmal készült.