Csecsenföld a kilencvenes évek eleje óta a kaukázusi régió legjelentősebb gócpontja. De mégis, kik azok a csecsenek, és miért nem függetlenedhetnek?

A történelmi idők. Csecsenföld a mai Oroszország területén található, Grúzia szomszédságában. A Kaukázus északi vidékén i.e. 1000 körül jelentek meg az első telepesek. Az őslakosok már az i.sz. 4. századtól harcban álltak a terjeszkedő rómaiakkal és a Szászánida Birodalommal, majd később az arabokkal és a kazárokkal. A leírások szerint a csecsenek ősei a 7. században jelentek meg a hegyvidéken, s a 19. századig ún. aul-közösségekben éltek, amely azt jelentette, hogy települési egységeket alkottak (pl. micsik, icskeri, auh). Patriarchális nemzetségeiket tejpeknek nevezik, s a tejpek között szigorúan szabályozott módon alakultak ki az exogám kapcsolatok. A nemzetségi szervezet intézményei, mint a vérbosszú, a nemzetségi tanács, a nőrablás vagy a vendégbarátság, máig fennmaradtak. A nemzetségek kb. 40-50 főnyi nagycsaládokból álltak, a család feje a nemzetségi tanács tagja s egyben a szakrális teendők ellátója is volt. Az 1600-as években harcoltak és kereskedtek az oroszokkal és a grúzokkal, majd az Icskeri hegyekből a folyóvölgyekhez leköltözve állattartással (juh, kecske, szarvasmarha- és bivalytartás, később lótenyésztés) és földműveléssel kezdtek el foglalkozni.  A 18. században oszmán-török illetve perzsa hatásra felvették a mohamedán vallás szunnita ágát, azonban ezzel párhuzamosan tovább élt ősi mitológiájuk és rítusrendszerük is.

A csecsen-orosz konfliktus kezdete. Az első összetűzések a 19. század elején kezdődtek, amikor a cári Oroszország Grúzia felé kezdett terjeszkedni. 1801-ben bekebelezte Grúziát, és a birodalomhoz csatolta az Észak-Kaukázust is. Az ellenállási mozgalom legnagyobb alakja Samil imám volt, aki 1834-ben egyesítette a törzseket, s teokratikus államot hozott létre (1834-1859). 1845-ben az oroszok Csecsenföldre támadtak, de a veszteségek miatt felhagytak az offenzívával. Samil azonban ahhoz, hogy folytatni tudja a harcokat, adót szedett, s emiatt a lakosok ellene fordultak. Az imámot végül 1859-ben sikerült legyőzni, és ekkor egy időre viszonylagos nyugalom köszöntött a térségre. Orosz telepeseket ültettek a csecsen földekre, s az ellenállást az orosz hadaknak 1864-re sikerült felszámolniuk. Csecsenföldet az egész Kaukázussal a cári birodalomba olvasztották, s ezt követően a csecsenek egyötöde az Oszmán Birodalomba menekült.

Azonban Szovjet-Oroszország is igényt formált az oljaban gazdag régióra. 1922-ben autonóm területté nyilvánították, majd 1934-ben Csecsenföld és Ingusföld összevonásával létrehozták a Csecsen-Ingus Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. A második világháború alatt, 1941-42-ben, amikor híre ment, hogy a német hadsereg a Kaukázus felé tör, felkelések robbantak ki a térségben, s kemény harcok folytak a német és a szovjet hadsereg helyi csoportjai (csecsenek) között.  Sztálin megtorlásképpen "az ellenséggel való együttműködés" vádjával 1944-ben közel félmillió csecsent deportáltatott Kazahsztán és Kirgízia néptelen vidékeire. Sztálin halálát követően 1956-ben Hruscsov rehabilitálta őket, majd a hazatérő csecsenek véres konfliktusba keveredtek az időközben elhagyott területekre betelepült orosz és ukrán lakossággal.

A csecsen nép története II.

A felhasznált kép a Google Earth program segítségével készült.