Olaszország harmadik legnagyobb városát világhírű múzeumok és egyben Európa legszörnyűbb szegénynegyedei jellemzik. Kíváncsi rá?

Általános leírás. Nápoly Róma és Milánó után az ország harmadik legnagyobb városa, Campania körzet székhelye, kikötő és idegenforgalmi központ. Dél-Olaszország szíve az örök várostól, Rómától 185 km-re délre fekszik, a füstölgő Vezúv környezetében. Történelme ősi időkre tekint vissza, az első telepesek görög gyarmatosítók voltak, akik az i.e. 8. században érkeztek a vidékre. Nápoly a görög alapítás után a Római Birodalom idején, majd bizánci, normann, Anjou-, spanyol és francia uralom alatt virágzott fel. A szép és csúnya, a gazdag és szegény jelzők mind illenek a városra. A csodálatos Nápolyi-öböl mentén elterülő településen számtalan nagy értékű épületet és műalkotást láthatunk, de lépten-nyomon szemben találjuk magunkat a szegénységgel és a korrupcióval is, amely egyszersmind ámulatba ejtő és visszataszító élmény.

Nápoly utcaszerkezete hűen tükrözi a római, a középkori és a spanyol korszakot. A S. Lorenzo Maggiore-templom és a Castel Capuano közötti római kori városrészben áll a székesegyház, a középkori városrész pedig lenyúlik a dokkokig és a Castel Nuovóig. A település szűk sikátorok és apró terek szövevénye, amelyben az 1980-as földrengés igen nagy kárt okozott, ennek ellenére 1995-ben a történelmi városközpontot az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.

Látnivalók.  Nápoly bejárását érdemes a Városház térről (Piazza Municipio) kezdeni, ahol elsőként a klasszicista Városháza (1819) ötlik szembe és II. Viktor Emanuel lovasszobra. Innen csak néhány lépésnyi távolságra áll az impozáns Castel Nuovo, amely 1279–82-ben épült Anjou I. Károly számára. A kastély egykor nápolyi királyok és alkirályok rezidenciája volt, a 15. században aragóniai I. Alfonz uralkodása alatt átépítették és kibővítették. Lenyűgöző látványt nyújt a kora reneszánsz diadalív (1467) és a Cappella Palatina és a Santa Barbara reneszánsz kapuja, ahova a belső udvaron keresztül jutunk, s innen lépcső visz a „Bárók termébe”, ahol ma a városi tanács tartja üléseit. A város történelmi műemlékei közt található a Palazzo Reale (királyi palota, 17–19. sz.), amelynek 168. m hosszú homlokzatán a nyolc legjelentősebb nápolyi uralkodó szobra díszeleg. A vár mellett áll a világ legnagyobb operaháza, a San Carlo dalszínház, amely 1737-ben, klasszicista stílusban épült. A Palazzo Reale-val szemben emelkedik a San Francesco di Paolo templom, amelyet 1817-ben a római Pantheon mintájára építettek. A Megaris sziklaszirten magasodik a Castell dell’Ovo, amelyet ovális alaprajza miatt „Tojásvárnak” is neveznek. A kastélyt a 12. században építették, s később többször átalakították, ma kongresszusi központ. Az 1500 méter hosszú Városi Parkban (Villa Communale) számos szobor és kút található, az 1870-ben kialakított Acquariumban Marees freskóiban és közel 200 különféle tengeri állatban gyönyörködhetünk. A Museo Archeologico Nazionale (Nemzeti Múzeum) a világ leggazdagabb archeológiai múzeumai közé tartozik, amely számos görög–római emléket őriz, köztük Pompejiből, Herculaneumból, Cumaeból stb. származó szobrokat, mozaikokat, falfestményeket és egyéb ásatási leleteket.

Egyéb látványosság a teljesség igénye nélkül: Villa Pignatelli (értékes műgyűjtemények miatt érdemes felkeresni), Santa Maria di Piedigrotta templom (a Madonna di Piedigrotta tiszteletére szeptemberben rendezett népünnepélyről híres), Santa Anna dei Lombardi (Nápoly legérdekesebb reneszánsz szobrait rejti), Albergo dei Poveri (egykor Bourbon szegényház volt), Piazza Dante, Palazzo Reale di Capodimonte, Santa Chiara (az Anjou-ház számos síremléke itt található), Gesu Nuovo, San Domenico Maggiore, Dom San Gennaro, Porta Capuana (Olaszország legszebb reneszánsz kapuja), Villa Floridiana, Castello Sant’Elmo, San Martino apátság…

Helyi különlegességek. A Napoli Sotteranea (Földalatti Nápoly) egy város alatti barlangrendszer, amelyet egykori vízvezetékek, katakombák és alagutak együttese alkot. A Vezúv a várostól délkeletre fekszik, még ma is aktív vulkán. A solfatara krátere még ma is kénes gőzöket bocsát ki magából. A közelben találhatók Herculaneum és Pompeii romjai, illetve Oplontis és Torre del Greco római villái, amelyeket érdemes felkeresni. Ischia és Capri szigete a Nápolyi-öbölben hajóval könnyen elérhetők.

Képzőművészeti, zenei és gasztronómiai értékekben sem szűkölködik Nápoly. A zene évszázadokon keresztül éltette a helyi kulturális életet, hírneve Európa-szerte ismert volt. A sceneggiata az operett műfajának sajátos nápolyi változata, amelyet csak nápolyi nyelvjárásban adnak elő, s témája leggyakrabban szerelmi árulás, csalódás vagy a bűnözés. A nápolyi népzene hangszerei a mandolin, a zampogna (a dudának a nápolyi változata) és a ciaramella (egy kétsípú oboa-szerű hangszer). Nápoly a pizza őshazája, feltalálását Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki 1889-ben a szavojai I. Umberto király és Margherita királyné látogatása alkalmából különleges pizzát készített. Ez a pizza a híresen finom Margherita pizza, amely az olasz nemzeti színekben készül: bazsalikom (zöld), mozzarella (fehér) és paradicsom (piros) feltéttel.