A még mindig viszonylag kevéssé ismert jeges déli kontinensről a közelmúltban három figyelemre méltó tudományos eredmény is napvilágot látott.

Hóolvadás. Műholdak segítségével az elmúlt években lezajlott óriási, Kalifornia méretű területre kiterjedő, jelentős hóolvadást regisztráltak az Antarktisz nyugati részén. A Quickscat letapogató rendszerű tudományos műhold felvételei egyértelműen mutatják a 2005 januárjában bekövetkezett olvadást – nyilatkozta az amerikai Dr. Konrad Steffen, a Coloradói Egyetem glaciológus professzora. Ekkor szokatlanul meleg volt a régióban, a hőmérséklet egy héten keresztül volt fagypont fölött, és helyenként a +5 ºC-ot is elérte. A napokban publikált eredmények megjelenéséig eddig azt gondolták, hogy a globális felmelegedés a fehér kontinens csak egy kis területén, az Antarktiszi-félszigeten érezteti hatását. A professzor szerint aggodalomra adhatnak okot a jövőbeni esetleges hasonló méretű olvadások. Ekkor ugyanis az történik, hogy a megolvadt, immár folyékony víz a jégrétegek alsóbb részeire szivárog, s újabb olvadások hatására egészen a jég legaljáig is eljuthat. Itt aztán afféle „csúszópályát” képezve elősegíti és meggyorsítja a jégtömegek óceánba jutását, ami pedig a világtenger szintjének az eddig becsülteknél korábbi, illetve nagyobb mértékű emelkedését eredményezné.

Telített az óceán. Amerikai, európai, ausztrál és új-zélandi kutatók helyi mérőállomások összegyűjtött adatai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az Antarktiszt övező Déli-óceán vize az elmúlt 15 évben telítődött szén-dioxiddal, s az több gázt már nem képes magába nyelni. Dr. Corinne Le Quéré, a Kelet-Angliai Egyetem munkatársa szerint a helyzet azért is különösen aggasztó, mert ez az állapot a számítások alapján eddig vártnál mintegy fél–háromnegyed évszázaddal korábban következett be, s azzal, hogy az oldott CO2 mintegy 15%-át megkötő óceán elérte maximális telítettségét, a globális felmelegedés erősödését vonja maga után. Mint ismeretes, a CO2az egyik legjelentősebb üvegházhatást fokozó gáz, és az emberi tevékenység következtében létrejött globális felmelegedés fő okozója. Azáltal, hogy megtelt a világ egyik legjelentősebb ún. „szén-dioxid elfekvője”, a légkörbe került szabad CO2mennyisége az eddigieknél is gyorsabb ütemben növekszik majd. A tudományos vizsgálatok szerint a jelenségért az utóbbi években kialakult rendkívül erős, viharos antarktiszi szelek a felelősek.  Ezek az óceán vizét felkavarva összekeverik a felszíni és mélyebb rétegek vizét, így a természetes folyamatok során telítetté váló mélyebb rétegek vizei a felszínre kerülnek, ami a maximális telítettség kialakulásához vezetett. A viharos antarktiszi szelek ugyanakkor javarészt emberi hatás miatt jönnek létre. Egyrészt a téli félévekben kialakuló és tartósan megmaradó ózonlyuk a ’80-as évek közepétől jelentős hőmérséklet-változásokat eredményezett a légkörben, másrészt pedig az antropogén hatású globális felmelegedés területileg differenciáltan – az északi félgömbön nagyobb, a délin kisebb mértékben – jelentkezik, ami a korábbinál nagyobb hőmérséklet és légnyomás különbségeket okoz, fokozva az antarktiszi szelek erősségét.

Hihetetlenül gazdag állatvilág. A napokban a tekintélyes Nature c. folyóiratban publikált tanulmány alapvetően megváltoztatta a sarkvidéki mélytengerekről alkotott elképzeléseket. Eddig azt feltételezték, hogy a teljesen sötét és hidegvizű sarki óceán mélyebb rétegeiben a körülmények túlontúl zordak az életben maradáshoz. 2002 és 2005 között három, nemzetközi tudósokból álló expedíció indult az Antarktiszt övező tengerek állatvilágának tanulmányozására. A British Antarctic Survey (Brit Antarktisz-kutatás) tengerbiológusa, Dr. Katrin Linse szerint a teljesen élettelennek gondolt vizekben elképesztően színes és gazdag az élővilág. Ragadozó szivacsok, tengeri férgek, puhatestűek és rákok tömegei lakják a fagyos tengerek mélyét, amelyek fontos evolúciós és paleoökológiai talányokra is fényt deríthetnek. Választ kaphatunk például arra, hogy a tengerekben létrejött élet miként népesítette be a világ óceánjait, továbbá a mélyebb, illetve felszíni vizek fajainak összehasonlításával megtudhatjuk, hogy a földtörténeti közelmúlt során, a jégkorszak óta milyen változások mentek végbe az élővilágban. Az expedíciók a nagyszabású „Andeep” kutatási projekt részét képezik, amely éppen a fagyos kontinens tengermélyi faunájának feltárását tűzte ki célul. Az eddigi, 770 és 6300 méter közötti mélységekben végzett vizsgálatok során több mint ezer új fajt írtak le a Weddel-tengerből.